Song of Solomon 3
1 Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.
2 „Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!” Kerestem, de nem találtam.
3 Ott jártak a várost járó őrök. „Láttátok-e, akit szeret a lelkem?”
4 Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.
5 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
6 Ki az, aki feljön a pusztából, mintha füstoszlop lenne? Illatozva mirhától, tömjéntől, az árusok minden jó illatú szerétől?
7 Íme, Salamon hordszéke, hatvan vitéz van körülötte Izrael erősei közül.
8 Megannyian kardforgatók, hadban járatosak; mindnek kard van az oldalán az éj rémei miatt.
9 Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libanon fáiból,
10 lábait ezüstből készítette, a támláját aranyból, ülését bíborból; gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.
11 Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei, Salamon királyt a koronával, amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján, szíve vígságának napján!